ELFELEDETT TÁPLÁLÉKUNK A GYÉKÉNY

Nem is gondolnánk, hogy ez a növény régen szinte mindennapi eledelnek számított. A pásztorok a lisztes tövét tűzben sütötték, de készítettek belőle pogácsát is. Mi nagyrészt csak kosarak, szatyrok, ponyvák és szőnyegek révén találkozhattunk ezzel a csodálatos növénnyel. A gyékény patakok, tavak, folyók mentén szinte mindenhol előfordul. Könnyű észrevenni hatalmas hosszú éles leveleiről és a rá oly jellemző terméséről. Régen a gyerekek dárdaként használták és ezzel játszottak. A gyékény azonban sokkal több mint egy mocsári növény. Csodálatos táplálékforrást jelentet. Ez az olcsó élelmiszerforrás hozzáférhető szinte bárki számára.

A gyékény egyik legcsodálatosabb tulajdonsága, hogy egész évben fogyasztható.

Kora tavasszal a friss hajtásokat lehet kiásni a földből, amelyeket meghámozva nyersen vagy főve fogyasztható. Saláták remek kiegészítője lehet, ráadásul kiváló rostforrásnak számít.

A nyár idején a gyékény számos részét fogyaszthatjuk.  A nyers szár íze az uborkára emlékeztet bennünket, megfőzve pedig a kukoricára hasonlít.

Ősszel a gyékény gyökereit kell összeggyűjteni. Először is le kell mosni és hagyni kell állni néhány órát amíg az áztatóvíz ragacsos nem lesz. Ezután  le lehet önteni, és levesbe vagy akár kenyér készítésére is fel lehet használni.

A gyékény gyökértörzsét ősztől tavaszig lehet fogyasztani, főleg sütve,  vagy főzve, szárítva lisztnek ledarálva is.  A friss hajtás salátákba keverhető, semleges ízű, igy jól fűszerezhető.

Vigyázzunk viszont arra, hogy kizárólag olyan helyen gyűjtsük, ahol nem szennyezet a víz, mivel képes a szennyező anyagokat magába gyűjteni.